Kapcsolódás az internethez

Fontos volt az is, hogy az immár megfizethető árú számítógépek, amelyek egy felhasználóbarát rendszert futtatnak, olcsón és nagy sebességgel kapcsolódhassanak a nemzetközi hálózathoz.
A 90-es évek közepén a kapcsolódásra szinte egyetlen közeg létezett: a telefonhálózat felhasználása úgynevezett modem segítségével. (Ez olyan eszköz, ami képes a számítógépből származó, digitális jeleket a telefonhálózaton továbbítható, analóg jelekké alakítani, majd a célhoz érkezve egy másik ugyanilyen eszköz, végrehajtva az inverz műveletet, ismét a számítógép által fogyaszthatóvá alakítja a jelet. Azaz a modem MOdulál és DEModulál, innen a neve.) Az eljárás nem volt olcsó, gyorsnak sem volt mondható, viszont a fertőzés kezdett elterjedni…
A sebesség növelése érdekében, a kiépített hálózattal rendelkező társaságok (a telefon- és kábeltv-s cégek) kidolgoztak olyan eljárásokat, amelyek lehetővé tették, hogy a hálózatukon számítógépes jeleket is továbbítani tudjanak. Ezen kívül az addigra elterjedt mobiltelefon-hálózatokon is kialakult az adattovábbítás lehetősége. Ez a három technológia az, amely a mai, végfelhasználói számítógépek túlnyomó többségét az internethez kapcsolja. (A „sztrádán” pedig, ahol a szolgáltatók (vagy akár a kontinensek) kommunikációja zajlik, az optikai kábelek alkalmazása terjedt el.)

Néhány mondat a protokollokról

Ha felcsatlakozunk az internetre, kapcsolat jön létre köztünk – a szolgáltató és a mi számítógépünk között, amit kétirányú futószalagként is elképzelhető. Ezen szállíthatunk levelet, weboldalakat, telefonbeszélgetést és még sok egyebet.
És mint ahogy a szállítmányozásban minden árunak megfelelő csomagolóanyagot keresünk (borítékot a levélnek, palackot a folyadéknak, dobozt a cipőnek), ugyanúgy különbözőféleképpen csomagolunk az internetes kommunikáció esetében is.
Ezeket az adatcsomagolási, -továbbítási módszereket nevezzük protokolloknak.
Rövidítés formájában többükkel találkozhatunk a mindennapi internethasználat során, pl.:
-- HTTP: hypertext transfer protocol, webes tartalmak továbbítására
-- POP3: post office protocol v3, levelek letöltésére
-- SMTP: simple mail transfer protocol, levelek elküldésére
-- FTP: file transfer protocol, adatállományok átvitelére
-- VoIP: voice over internet protocol, hangok, telefonbeszélgetés továbbítására.
Úgy is felfoghatjuk ezeket, mint az emberek közötti kommunikációban kialakult különböző nyelveket: egyes csoportok ezt, mások azt beszélik.
A protokollokat a számítógépünk (annak operációs rendszere, vagy az alkalmazások) ismeri.
Jó, ha azt is tudjuk, hogy az internetes kommunikáció mindig kétirányú. Ha „csak” újságot olvasunk, levelet fogadunk vagy küldünk, mindig történik a „fő” iránnyal ellentétesen is adat-továbbítás. Hiszen az újságok olvasásakor is utasítjuk a kiszolgálót, hogy melyik cikket szeretnénk látni, vagy ha letöltjük a leveleinket, akkor is küldünk visszaigazolást annak sikeréről.

Foglaljuk össze:

az ezredfordulóra lett
-- elérhető árú személyi számítógép
-- felhasználóbarát operációs rendszer
-- megfizethető internet-csatlakozási lehetőség, megfelelő sebességgel
-- és legfontosabb: igény arra, hogy egymással olcsón kapcsolatot tudjunk tartani, hiszen egyre több család szakad szét a globalizációnak köszönhetően (…), és egyre több információhoz akarunk hozzájutni egyre gyorsabban.

Csada Péter

csadap_KUKAC_cspc_PONT_hu